Éljen a Rákos-patak 2. szakasz

A második szakasz („SZ2”): Vasúti hidak – Cinkotai út

A 2. sz. szakasz műholdfelvételen.

Az érintett Rákos-patakszakasz hossza kb. 935 m. A mederhez legközelebbi épületek 100 m-re találhatók. A vasúti pálya a szakasz alsó végén „érintett” (keresztezett), de egy rövid szakasz kivételével jelentős távolság van a patak és a vasúti pálya között.

A jellemzően beépítetlen völgytalpat jelentős kiterjedésben nádasok és erdőfoltok tagolják, és található itt egy mesterséges tó is, valamint két rövid medermaradvány. A domborzati viszonyokat, szintvonalakat ábrázoló topográfiai térképen nem lehet egyértelműen a mélyvonulatokat meghatározni. A műholdfelvételen is jól megfigyelhető nádasok, valamint a terepen megtalált medermaradványok vélhetően jobban jelzik azt, mint a térkép. Ennek azért van jelentősége, mert a jelenlegi medren kívül javasolt új nyomvonalak ezen a szakaszon – ahol egyébként a múltban akár több medret is használt a vízfolyás a széles mocsaras völgytalpon kanyarogva – mindenképpen csak elvi javaslatok.

A Cinkotai út és a Fülöpszállás utca felől jelentős feltöltésekre került sor a közelmúltban a völgytalp vizes élőhelyinek terhére, de így is jelentős kiterjedésben maradtak fenn nádasok, ligeterdők, melyek igénylik és elviselik a vizet, az időszakos víztöbbletet. Ezért alapvetően arra épül a javaslat több változata, hogy mielőbb a völgytalpra visszaemeljük a patakot, ill. a patak-völgytalp közötti fizikai kapcsolat létrehozható legyen vagyis a vizes élőhelyek legalább a patak nagyvizeit megkaphassák.

1. változat: A patak jelenlegi nyomvonala és fenékszintje megközelítőleg megmarad, a burkolat helyett földmeder jön létre, kígyózó nyomvonal-vezetéssel, a rézsűket megnyitjuk, fásítjuk. A közvetlenül a híd alatti burkolt szakaszt az 1. szakasznál leírt módon tesszük természetszerűbbé, átjárhatóbbá. A fenntartási sávokban lévő feltöltéseket, depóniákat, ahol lehet és érdemes, jó lenne megnyitni, hogy a nagyobb vízhozamok az ártérre kijuthassanak.

2. változat: A patak nyomvonala változatlan, legfeljebb ott tér el attól a későbbiekben, ahol a meder fenékszintjét fokozatos emeléssel a terepszintig fel lehet emelni. Így több tér adódik a kanyargósításra, lehetőleg a meglévő medermaradványok és mindenképpen a mélyvonulatok felhasználására. Ezzel összefüggésben a Cinkotai út hídjától fokozatos mederemelés javasolt úgy, hogy káros visszaduzzasztások ne fordulhassanak elő. Ezt a helyzetet segíti, hogy a patak mindkét oldalán folyás irány szerint lefelé jelentős kiterjedésben vannak beépítetlen, jelenlegi használati formájában (nádas, ligeterdő) elöntést fogadni (és megtartani!) képes mélyvonulatok. A jelenlegi meder nyomvonala, mint árapasztó megmaradhat vagy meg kell maradjon, különösen annak fényében, hogy a szakasz relatíve rövid és mindkét végét vasúti és közúti híd zárja le, így a szakasz jelentős természetes tározókapacitása mellett is szükség lehet arra, hogy a tengelyében a nagyvízi hozam biztonsággal le tudjon vonulni.

3. változat: A Cinkotai úti hídtól délre lévő, vagyis balparti völgyrészlet út feletti és út alatti szakasza egy új áteresszel/hídnyílással összekapcsolható (lásd az alábbi ábrán az „SZ2-Sz3-áteresz”-feliratot és csatlakozó medret). Bármely változat valósul meg a két szakaszon („SZ2”, „SZ3”), a hidat érő árvízi terhelés ezzel a plusz nyílással és a völgytalp tározókapacitásával csökken. Ebből fakadóan az élőhelyek vízellátása, valamint az úttal és híddal elválasztott patak és völgyszakaszok fizikai kapcsolata, az átjárhatóság jelentősen javítható, egyrészt az új közvetlen fizikai lehetőség miatt, másfelől a kapcsolódó műszaki terhelés csökkentésével csökken a kiépítési kényszer, jobb, ökologikusabb megoldások választására nyílik mód. Ebben a változatban akár az is lehetséges, hogy a patak kisebb hozamai új mederben az új nyíláson érkeznek a SZ3-ról és a jelenlegi hídnyíláshoz kapcsolódó medrek látnak el árapasztó-funkciót. Ehhez azonban az SZ3-szakaszon lévő nyomvonalat is így kell átgondolni.

A szakasz alsó végén, ha ki van vezetve a patak a völgytalpra, a vasúti híd alatti szelvényhez egy „ejtett” szakasszal kell kapcsolódni.

A szövegben említett változatok nyomvonalai és árterületei az SZ2-es szakaszon. A tavat az árterület színkódjával, de az árterektől külön lehatárolva ábrázoltuk, jelezve, hogy állandó és inkább rekreációs, mint ökológiai-természetvédelmi célú víztér. A tó a jobbparton van, az SZ3 szakaszon a meglévő kerékpárút és sétány a balparton, az SZ1-en pedig szintén a balparton javasolt azt vezetni, az utat érdemes ezen a szakaszon jobbparton hozni a Pesti út északra tartó szakaszának végéig, ahonnan és ahova híddal lehet kapcsolódni. A Pesti út ezen részétől nyugatra lévő ingatlan mélyfekvésű része is potenciális árterület, mely egyébként le van kerítve.