Éljen a Rákos-patak!

avagy vitaindító javaslatcsomag a Rákos-patak ökológiai revitalizációjára

 

A Rákos-patak revitalizációja (vagyis újra élővé tétele) több mint 20 éve áll a figyelem középpontjában, megvalósítása érdekében több terv is született. Ezek különböző szempontból, más-más hangsúllyal készültek. Nem véletlenül, hiszen egy ilyen komplex tervezésnél sok esetben kell egymással ellentétes szempontokat kellene kell összehangolni úgy, hogy ellentétes érdekek feszülnek egymásnak. Nyilván más a fontos az árvízvédelem képviselőinek, a várostervezőknek vagy a természetvédelmi szakembereknek.

 

A MICS nemzetközi Horizont 2020 projekt keretében a ZÖLD XVII Egyesület és a Magyar Biodiverzitáskutató-Társaság együttműködésével megvalósuló Rákos-patak civil tudomány projekt egyik fontos eredményeként jött létre ez a javaslatcsomag, amely a közösségi bevonás és együtt-tervezési folyamat eredményét és szakmai vélemények együttesét szintetizálta, és amelyet a valós ökológiai revitalizáció vitaalapjául szánunk. A vitaindító javaslatcsomag készítője a RENATUR BT., Dukay Igor, aki a külső szakértői csapat részeként segíti a munkánkat, hogy a revitalizáció ne csupán az emberközpontú fogalmat értsük, hanem a életközpontút, amely legalább annyi hasznot jelent számunkra, embereknek, hogy a teremtett világot is tiszteletben tartjuk úgy, hogy az éltető víz segítségével biztosítjuk neki a megfelelő természetes életfeltételeket. A javaslatcsomag szövegezésében és szerkesztésében részt vett Jókuthy Emese és a Kozák Balázs a ZÖLD XVII Egyesület részéről.

A vitaindító javaslatcsomag el mer szakadni a szűken vett keretektől, korlátoktól és túltekint azokon, amelyet az eddigi munkák nem mertek, vagy nem tudtak megtenni. Ez utóbbi nyilvános diskurzust hiányolva megadja a lehetőséget, hogy egy új víziót alakíthassunk ki, amelynek középpontjában a Rákos-patak élővé tétele szerepel a középpontban természetközeli élőhelyek láncát kialakítva, egy ökológiai folyosó változatos élőhelyeit helyreállítva a víz természetes ciklusának változásait figyelembe véve vagyis a természetet, másként a teremtett világot tiszteletben tartja. Ez a munka hozzásegítheti a helyi közösséet ahhoz is, hogy ne egy kizárólag emberközpontú revitalizációs koncepció valósuljon meg, még akkor is, ha ma ezt földtől elszakadt gondolatnak tartjuk. A gondolkozást időben el kell indítani, a gondolatokat megérlelni, megvitatni. Lehetséges, hogy nem egyszer, és sokáig mérsékelt lesz az aktivitás ezen a téren, de azt el tudjuk érni, hogy világosan meg tudjuk értetni, hogy maga a miért a teremtett világ védelme és az ökológiai revitalizáció mellett tesszük le a voksunkat.

 

A javaslatcsomagot vitaindítónak szánjuk, amely közel sem tökéletes, szándékosan átlép meglévő kereteket, hogy szabadabban tudjunk gondolkozni a témában. Éppen ezért várjuk a konstruktív javaslatokat, megerősítéseket és ellenvéleményeket, amelyeket a későbbiekben szeretnénk megvitatni a helyi érintettekkel és a lakossággal is egyaránt. Ezekre a projekt során, illetve azt követően lehetőséget fogunk adni, de tisztelettel várjuk a véleményeket a zoldxvii@gmail.com email címre is.

Az alábbi olvasható, a teremtett világot középpontba helyező megközelítésünkön alapulnak azok a javaslatok, amelyeket az érintettek bevonásával az együtt-tervezés folyamata során elkészülő a civil tudomány projektek során meg kívánunk valósítani.

 

 

Mi a revitalizáció?

Leromlott élőhely újra élővé tétele, természetessé alakítása.

 

Általánosságban arról, hogy miért kell a Rákos-patakot revitalizálni

A Rákos-patak egykor mocsarakkal körbevett, gazdag élővilágnak adott otthont. A korábbi szabályozások során (a 18. században, a 20. század első felében) a mocsarakat lecsapolták, a medret az árvízvédelmi szempontoknak megfelelően szabályozták. A patakot a 20. század közepén számos pesti szakaszon betonteknőbe zárták, és a szennyvizet is belevezették. A patak és a környező, korábban vizes élőhelyek közti kapcsolat megszűnt.
A meder olyan szakaszokon is túlságosan mély és elszigetelt, amelyek mentén nincs árvíz által veszélyeztetett infrastruktúra.

 

A fenti okok miatt a Rákos-patak és környezete nem élő abban az értelemben, hogy a meder mentén a korábbi, természetes élőhelyek eltűntek, nem találhatók meg az odavaló növény- és állatfajok. Az, hogy ez a valaha gazdag élővilágnak otthont adó élőhely halott, akkor is igaz, ha magában a patakban számos vízi faj él.  Az, hogy ma már több mint ….halfaj fordul elő a patakban, köztük védettek is, azt jelenti, hogy a vízminőség javult, tehát a szennyezőforrások egy részétől ma már mentesítve van a patak.
Mindez tudatos revitalizációs tevékenység eredménye, azonban ennél jóval többre van szükség.
A patak nemcsak vízfolyás, hanem komplett ökoszisztéma, ezért ahhoz, hogy környezetével együtt újra élővé váljon, a meder tulajdonságait kell megváltoztatni. A revitalizálással ideális, de legalábbis a jelenleginél jóval kedvezőbb ökológiai állapot állhat elő.

Az alábbi javaslatcsomag három eszközt kínál arra vonatkozóan, hogy tehetnénk újra élővé a Rákos-patakot a XVII kerületi szakaszain.  Célja, hogy ökológiai, természet- és tájvédelmi szempontból (is) a legtöbb előnyt kovácsolja belőle az utókor.

A javaslatcsomagban az ökológiai-természetvédelmi szempontok a meghatározók, ugyanakkor figyelembe veszi az árvíz- és belvízvédelmi kívánalmakat, továbbá a lakossági, közösségi, közjóléti célokat is.
A patak különböző szakaszain más-más változatot, valamint kombinációjukat kell alkalmazni.

1. Tájszintű rehabilitáció

A tájszintű rehabilitáció kapcsolatot teremt a patak és a völgy között, visszaadja az egykori patak menti táj arculatát, és hosszú távon a biológiai sokféleség növekedését eredményezi.
Célja a patak visszaterelése a mederrendezés előtti mederbe, vagyis a holt patakmedret folyó patakvízzel élővé tesszük úgy, hogy a patak menti vizes területek a vízszint ingadozásának természetes ciklusával kapcsolatban legyen a patakkal.

Táj- és természetvédelmi szempontból ez a legelőnyösebb megoldás. Elvileg megvalósítható, mert a Rákos-patak XVII. és X. kerületi szakaszai mentén több helyen megtalálhatók a hajdani mocsaras völgytalp, mellékágak, valamint a korábbi medrek maradványai.

A tájszintű rehabilitációt teljes körű megvalósítását több tényező akadályozza:

• Fizikai kötöttségek: hidak, lakóházak, egyéb infrastruktúrák, melyek nem, vagy csak nagyon költségesen telepíthetők át.

• Az érintett szakaszoknak különböző tulajdonosai vannak, így a tulajdonviszonyok rendezése is nehézkes és költséges.

• Rövid szakaszon nem lehet és felesleges is a jelenlegi medret a régi meder szintjére emelni.

Ezeket az akadályok csak úgy küszöbölhetők ki, ha az érintett szakaszokon a tájszintű rehabilitációt kiváltjuk az alábbi két változat valamelyikével vagy a kettő kombinációjával.

 

 

2. „Kanálisrevitalizáció”

Bizonyos szakaszokon nem lehetséges a tájszintű rehabilitáció teljes körű megvalósítása, vagyis a patak és a völgy fizikai kapcsolatának megteremtése.

Kanálisrevitalizációval, vagyis a meglévő meder átalakításával azonban ezeken a szakaszokon is elérhető egy jó ökológiai állapot.
A kanálisrevitalizáció célja a burkolatlan, kígyózó, növényzettel kísért, változatos alakú és változatos sebességviszonyokat teremtő meder létrehozása (a jelenlegi nyomvonalon és fenékszinten), mert ökológiai szempontból a vízsebességnek, mederanyagnak és a mederalaknak nagy jelentősége van.

Természetes viszonyok közt a meder kanyarulatok és ellenkanyarulatok váltakozásából áll a terepszint közelében.
A rézsűk oldalirányú nyitásával a nagyvízi meder – vagyis az a terület, amely áradáskor rendszerint víz alá kerül – szélesítése szükséges ott, ahol erre van hely, annak érdekében, hogy ki lehessen alakítani benne egy kanyargós középvízi medret. Utóbbi azért fontos, mert már kisebb kanyarulatosságtól is változatosabb lesz a meder jellege, így az élőhely is. (A középvízi meder jelenleg a négyszögletes keresztmetszetű betonmeder.)

A kígyózó vonalvezetésű vízfolyásban mind a folyás sebessége, mind a hordalék jellege mintázatot mutat. A vízsebesség, a vízmélység és a hordalék különbözősége változatos élőhely kialakulásához, majd pedig az élővilág fajgazdagságának növekedéséhez vezet.

A burkolatbontás miatt felmerül a talajerózió problémája és az árvízlevezetés nehézsége is. Ezekre megoldás a növényzet telepítése, valamint ideiglenes, bizonyos helyeken állandó medererősítés rönkmű, cserje- és fatelepítéssel, néhol beton alkalmazásával.

 

 

3. Csak művi megoldások – ahol marad a betonmeder

A művi revitalizációs megoldások alkalmazásának célja, hogy a szögletesen burkolt meder (szelvény) természetközelibb legyen azokon a szakaszokon, amelyeken a fenti két változat egyike sem lehetséges.

Hogyan lehet ökologikusabb a betonmeder?

1. A mederlépcsők átalakításával

A mederlépcsők átalakítása oly módon, hogy a lépcsőkkel elválasztott szakaszok alulról felfelé benépesüljenek, azaz a patak hosszirányban átjárható legyen.
Ideális megoldás lehet a hallépcső kialakítása.

2. A mederlépcsők közti szakaszok betonmedrének átalakításával

• Hordalékot megtartó küszöbök beépítésével

A meghatározott módon, egymástól adott távolságra létesített küszöböknek köszönhetően két küszöb között vékony hordalékréteg alakulhat ki. Ez a hordalékmennyiség nem káros az árvíz és az erózió szempontjából, de arra már alkalmas, hogy a hordalékanyagban és felszínén, a hordalékhalmok alkotta mélyedésekben számtalan vízi élőlény megtelepedhessen a hínártól, a gerinctelen fajokon át a halakig.

A küszöböknek köszönhetően tehát a víztér mélysége, áramlási viszonyai változatosabbak lesznek, ami lehetővé teszi az élővilág változatosságának növekedését is.

• A betonmeder szélesítésével

A szélesítéssel elősegítjük a hordalékréteg kialakulását, a vízi növények megtelepedését és az áramlási sebesség csökkenését.

• „Zátonyok” beépítésével

Kavicsos halmok / púpok kialakítása egymástól meghatározott távolságra. Szerepe a küszöbéhez hasonló.

• „Műpadmalyok” beépítésével

A padmaly a patak, kisebb folyó mederoldalában a fák gyökere közül kimosott üreget jelenti. Kulcsfontosságú élőhely, mert kiváló búvóhelye a domolykónak, pisztrángnak és más halfajoknak.

A betonfalban kialakított cellák beépítésével a padmalyhoz hasonló mesterséges üregeket hozhatunk létre.

• Növénytelepítéssel

A növénytelepítés az egyik legfontosabb feladat a patak természeti, ökológiai állapotának növelése érdekében. Nemcsak a patak mentén kell a vegetációra hangsúlyt fektetni, a patak ökológiai állapotának javítása érdekében a mederben is kialakíthatók betonelemekből olyan egységek, „virágládák”, melyekben megtelepedhet a nád, a gyékény vagy a harmatkása.

A művi megoldások sematikus rajza

1.: Küszöbök változó oldali, aszimmetrikus bukószinttel, ami kígyózó vonalvezetést és áramlatot, valamint hordaléklerakást eredményez; 2.: Növénytelepítést segítő „virágláda”; 3.: Műpadmaly, amely az oldalfal előtt, valamint az oldalfal síkjában, a falba építve is kialakítható

 

4. A XVII. kerületi Rákos-patak szakaszra tett javaslatok

 

 

A XVII. kerületi szakaszon hét „alszakasz” határolható le a hidak/utak keresztezései alapján. E lehatárolás oka az volt, hogy a

1. patakvölgyet kevés helyen, tehát jellemzően hosszú és hasonló karakterű patak- és völgyszakaszokra osztják az azt keresztező közúti hidak, ugyanakkor
2. a hidak átépítése igen költségessé tenné a projektet, mindamellett, hogy
3. a hidak alatti átvezetések „csak művi megoldásokkal” ,hellyel-közzel, alkalmassá tehetők egyes élőlények számára.

A szakaszok lehatárolása a koncepcióalkotás első lépése volt. Az azt követő vizsgálatok alapján a szakaszhatárok feloldására, úgy vélem, némely esetben van – későbbi alfejezetekben be is mutatott – alternatív megoldás.

A XVII. kerületi Rákos-patak-szakasz egyes javasolt alszakaszai:

 

1. Az első szakasz: Határmalom utcai híd (XVII. ker. – X. ker. közigazgatási határ) – vasúti hidak közötti szakasz

2. A második szakasz: Vasúti hidak – Cinkotai út

3. A harmadik szakasz: Cinkotai út – Ferihegyi út

4. A negyedik szakasz: Ferihegyi út – Szabadság sugárút

5. Az ötödik szakasz: Szabadság sugárút – Rákoscsaba utca

6. A hatodik szakasz: Rákoscsaba utca –Czeglédi Mihály utca

7. A hetedik szakasz: Czeglédi Mihály utca – Budapest/Pécel közigazgatási határ

 

Ökológiai és vízgazdálkodási szempontból egyes szakaszok kiragadása nem szerencsés, de szakaszolásra a meglévő, szinte megváltoztathatatlan vonalas infrastruktúrák alkalmasak, így az egyes szakaszokon való beavatkozás, melyek külön, pilotprojektként megvalósíthatók. A megvalósított mintaszakasz segíti láttatni a végeredményt a lakosság, a szakemberek és az érdeklődők számára. Kiválaszthatók könnyebben megvalósítható, kisebb költségű és/vagy reprezentatívabb, vagyis jobban szem előtt lévő, lakosságnak jobban elérhető, jobban hasznosítható és/vagy ökológiai, tájrehabilitációs szempontból mutatósabb szakaszok. A költséghatékonyság mögött állhat a kötöttségek azon szintje, amikor jelentősebb fizikai beavatkozásra nincs, vagy alig van mód (ilyenek pl. a hidak környéki és beépített völgytalpú szakaszok, ha az adott esetben meglévő alternatívákat is el kell vetni, vagy általában olyan koncepcionális elképzelés alapján, miszerint az új nyomvonal közel megegyezik a jelenlegivel).

 

A XVII. kerületi patakszakasz esetében, a tájszintű megoldásokat alkalmazva, tehát amikor a patakot emeljük vissza sok helyen még meglévő, hellyel-közzel kívánt állapotnak megfelelő völgytalpára, akkor azt kell lássuk, hogy az „éltető víz” „kerül helyére” az azt hiányoló, de még meglévő vizes élőhelyek ellátására, felfűzésére, állapotjavítására. Ilyen tekintetben mintaprojektként a már most meglévő természetesebb völgyszakaszoknak van jelentősége, mint például a jó adottságokkal rendelkező  Czeglédi Mihály út és a városhatár vagy a Határmalom utca és a vasúti hidak közötti szakaszok.

 

Az egyes szakaszokon javasolt megoldások meghatározásának módszertanáról röviden:

A kiindulási pont a kanalizált meder mentén a hajdani patakmedernek, vizenyős területeknek helyt adó völgy sok helyen nincsenek beépítve és az ott lévő élőhelyek többé-kevésbé tükrözik a hajdani állapotot.

Az élőhelyek megléte rendkívül szerencsés helyzet, ami ugyan felvett számos más problémát (ld. tulajdonviszonyok, műszaki megoldások), mégis elsőként ezzel kell foglalkozni. Az ideális megoldás vizsgáltata, valamint több változat kerül bemutatásra, az ideálistól a minimalistáig. Az ideális megoldások és a jelenlegi helyzet között több, akár egymással kombinálható megoldás létezik annak érdekében, hogy a patak ökológiai állapotát javítsuk.

A szakasz-lehatárolás is mutatja, hogy a kötöttségekhez alkalmazkodni kell. Kiváltásuk aránytalanul nagy összegbe kerülne, míg bizonyos beépítetlen területeken a domborzat adta lehetőségek miatt is egy-egy nyílás segítségével új lehetőségek tárulhatnak elénk.

 

A domborzati viszonyokat az 1980-as években készült 1:10.000 méretarányú topográfiai térkép alapján kerültek megvizsgálásra. A 0,75-1 m-es pontatlanság és lehetséges területhasználatváltozás ellenére is ezt tekintjük irányadónak, de a kiviteli tervi fázishoz később geodéziai felmérés lesz szükséges. Ezért az alábbiakban megrajzolt nyomvonalak és egyéb beavatkozási helyszínek, a méretezések csak későbbi fázisban lesznek pontosak, így azok elsősorban a a logikát vázolják fel.

A javaslatok mögött egy több elemből álló szempontrendszer és különböző források alapján összeállított megközelítés áll, amely épül a hidak, mederlépcsők helyére, terepbejárásra, fotókra, valamint az említett topográfiai és archív térképekre, műholdfelvételekre.