A hetedik szakasz („SZ7”): Czeglédi Mihály utca – Budapest/Pécel közigazgatási határ
A 7. sz. szakasz keleti felének átnézeti helyszínrajza topográfiai térképen, a mélyvonulattal, árkokkal, betorkollásokkal és a térkép készítésének idején (1980-as évek) jellemző területhasználatokkal. Az ábra közepétől jobbra ÉD-i irányban húzódik a pontvonallal jelölt közigazgatási határ, melytől keletre van a péceli szennyvíztisztítótelep. A „HID10” az M0-as autópálya völgyhídja, a „HID12” az folyásiránt közvetlenül afelett lévő völgytalpon átvezető közúti híd.
A 7. sz. szakasz nyugati felének átnézeti helyszínrajza topográfiai térképen, a mélyvonulattal, árkokkal, betorkollásokkal és a térkép készítésének idején jellemző (1980-as évek) területhasználatokkal. Az ivóvíztermelő kutak ma már nem működnek.
A leghosszabb, kb. 2 km hosszú szakasz, mely mentén majdnem teljes hosszon jó természeti állapotú vízigényes élőhelyek, nádasok és fűzligetek egymással váltakozó foltjai találhatók a jobbparton, a megmaradt, többé-kevésbé víztelenített mélyvonulatban. A szakasz szomszédos péceli szakasszal történő együttes kezelése több okból is javasolt, de anélkül is megoldható a patak visszaterelése a XVII. kerületi völgytalpi vizes élőhelyekre. Ezt javasoljuk A-változatnak. B-változatnak pedig a meglévő nyomvonalon lévő meder ökologikusabbá alakítása.)
A völgytalpi vizes élőhelyek közigazgatási határtól függetlenül egymáshoz kapcsolódtak az M0-as megépítéséig, amint az az alábbi topográfiai térképen is látszik. Az M0-as völgyhídja ezért ökológiai akadályt, gátat jelent, mert a híd alatti 50 m-en megszakad az élőhelyek sora. Az alábbiakban az ökológiai kapcsolat megteremtésére, új patakmeder átvezetésére teszünk javaslatot.
Minél előbb célszerű a völgytalpra visszavezetni a patakot, de mindenképpen még a péceli szennyvíztelep felett. A telep alatt ugyan egy mederlépcső segíti a magasságkülönbségek áthidalását, de a kivezetésre kerülő víz terhelésének elkerülése érdekében vagy a telep felett, tehát péceli területen kellene a patakot kivezetni, vagy a szennyvíz-betorkollási pontot lehetne áthelyezni a mederlépcső (mint potenciális kivezetési pont) alá egy csőben. A lépcső a közigazgatási határ alatt kb. 33 m-rel, tehát még XVII. kerületi szakaszon található, a telep szennyvízbevezetési pontja alatt kb. 65 m-rel található. Így a telep szennyező hatását egy ilyen hosszú (65 m) cső balparti telepítésével kizárhatjuk.
A szennyvíz probléma okának megoldását a telep hatásfokának további javítása a néhány évvel ezelőtt megtörtént modernizációt követően is, melyre egy ahhoz közeli (pl. nádgyökérteres) utótisztító fázis létesítése jó megoldás lehet, ahonnan már remélhetőleg, élővíznek megfelelő vízminőségű tisztított szennyvíz kerülne a Rákos-patakba.
A 7. sz. szakasz keleti felének átnézeti helyszínrajza topográfiai térképen és műholdfelvételen a javasolt állapottal. A Rákos-patak kivezetésére több elvi változat látható az ábrán. Nem látszik a legkeletebbi megoldás, még jóval Pécel belterülete alatt.
A jelenlegi meder nyomvonalát gyepes árapasztóként javasolt megtartani, lehetőleg kisebb medermélységgel. Ebbe a mederbe tehát (1) a kivezetésre nem kerülő nagyvízi vízhozam, (2) a telep tisztított szennyvize, valamint (3) alvízi irányban lévő csapadékvíz-betorkollások vizei kerülnek.
Utóbbiak közül legalább kettő az M0-as út csapadékvize, további több betorkollás a pataktól délre lévő, balparti lakóövezetek vize. A jobbparton is van pár betorkollás, de ezek a revitalizálandó jobbparti vizes élőhelyek vizei, ezért e kivezetéseket felszámolandók.
A 7. sz. szakasz nyugati felének átnézeti helyszínrajza műholdfelvételen a javasolt állapottal.
Egy jobbparti kivezetés maradna meg, vagy létesítülne, amelynek a célja kapcsolódik a 6. sz. szakaszon javasolt megoldáshoz. Ennek lényege, hogy a 7. sz. szakaszról meglévő, élő, „terepszintben” lévő árok-nyomvonalon tovább vezethető a patak a strand területére. Ott kisebb mederméret kialakítása valószínű, míg az SZ7-en élni kellene a jelentős tér adta tározókapacitással, ezért az SZ6-ra egyenesen nem vezethető át az ide érkező víztömeg. Ezen okból egy árapasztó létesítése javasolt, mely az alsó szakaszhatár felett a víztöbbletet visszavezeti a jelenlegi nyomvonalra.
Az ábrákon látható módon a mélyvonulatba északról több árok érkezik. Ezek valamilyen mértékű terhelését, szennyezését feltételezhetjük, mert szántóföldek, mezőgazdasági és ipari létesítmények, tavak vizét hozzák, de a tényleges hatás a természeti állapotfelmérés segítségével állapítható meg. Az ide érkező hozamok mindenesetre magyarázattal szolgálhatnak arra, a völgytalp „rossz” lefolyási viszonyai és a talaj kötöttsége mellett, hogy miért maradhattak fenn itt vízigényesebb élőhelyek.
Az említett árkok („SZ7 1, 2, 3” jelű árkok) a völgyön végighúzott árokba („SZ6-SZ7 árok”) vannak bekötve. A főárok sok helyen szinte pontosan lefedi a völgytalp legmélyebb vonalát, de minden bizonnyal mesterséges, ezért nem javaslom egy az egyben revitalizált mederként felhasználni (kanyargósabb vonalvezetés javasolt és a szelvényméret is kérdéses).
Vízkormányzási elképzelések a kivezetési pont körül. Az „Sz6-SZ7 arok” és az „SZ7 Pecel” feliratú árkok a topográfiai térkép alapján kerültek ábrázolásra. Az „M0 árok” az autópálya építését követően levezeti a vizet a völgytalpról, ill. átvezeti azon a vasút fölötti területek vizét. Ezen árok alsó szakasza felszámolásra kerülne, a vizet egy hajdanihoz hasonló nyomvonalon bevezetnénk a mélyvonulatra, ahol találkozik a patak kivezetett vizével (és a Pécel felől jövő ásott árokkal, ill. a rehabilitált mederrel). Az M0 feletti nádasból szelvény mérete úgy határható meg, hogy a nagyvízi hozamokat késleltetve engedje tovább. A szövegben leírtak szerint minél többet kellene a nagyvízi hozamból is kiterelni a völgytalpra, mert annál többet lehet szétteríteni ott. Ha ez egy kivezetéssel nem lehetséges, az M0 alatt egy újabb kivezetést javasolt, ez esetben a szennyvíz-bebocsátási ponttól („BT16 szv”) induló „BT16 szv átvezetese” jelű csövet meg kell hosszabbítani a lejjebb lévő kivezetési pont alá. (Ez a távolság legalább 300 m.) A plusz kivezetést és a hosszabb szennyvízcső nem szerepel az ábrán. Ebben a méretarányban jobban látszik a javasolt Rákos-árapasztó menti kerékpárút és gyalogút.
Az M0 alatti átvezetéssel kapcsolatos szempontok
A híd feletti és alatti természetes völgyszelvények közötti összekötő szakaszt javasolt a lehető legtermészetesebb módon megépíteni. Ennek két összetevője van: a vegetáció megléte és a mederalak változatosságának biztosítása.
(1) A híd alatt nyilván fák telepítése nem lehetséges, még ha kisebb termetű fafajok és cserjék el is férnek a magas oszlopokon haladó híd alatt.
A fák és általában a növényzet spontán megjelenésére, a fénymennyiség arányában, azonban számítani kell. Elképzelhető, hogy fény hiányában elég ritkás vegetáció alakul ki a híd alatti szakaszon, de mindenképpen javasolt, hogy olyan méretű meder kerüljön meghatározásra, melyben van helye a vegetációnak.
A vízi, vízparti lágyszárú makrofiták, pl. a nád, a gyékény, a harmatkása szintén igénylik a fényt. Valószínű, hogy a híd alatti szakasz két végén fog csak számottevő növényzet megtelepedni, a közbenső szakasz kopár marad.
A kialakuló vagy betelepített növényzetet célszerűen csak a vegetációs idő végén kellene egyszer kaszálni, azt is csak a káros cserjésedés megelőzése érdekében.
(2) Valószínű, hogy a híd alatti átvezetés csak burkolt szelvénnyel képzelhető el. Annyiban érdemes „túlméretezni” (széltében, ne mélységében!), hogy megfelelő hordalékborítás alakulhasson ki rajta (vagy legyen kialakítható) rajta. A burkolaton létrejött hordalékréteg szerepe kettős: 1. aljzat a vízi, vízparti vegetációnak, 2. a víz áramlásától függően változatos mederviszonyok jönnek létre a hordalékból.
A mederben élő állatfajok számára a hordalékot kerülgető, abba beleágyazódó kisvízi meder alakja rendkívül fontos a hosszirányú átjárhatóság biztosítása érdekében.
A túlméretezés célja az, hogy a megjelenő növényzetet ne kelljen lefolyási problémákra hivatkozva vegetációs időben kaszálni és ne kelljen kotorni sem, szintén élőhely-védelmi okokból.
Ebből fakadóan a hordalékfogásról elsősorban a meder jelenlegi nyomvonalból kiléptetése táján, másodsorban ezen szakasz elején kellene gondoskodni.
Ha a meglévő meder helyén egy árapasztó árok marad, akkor nem kell nagyvízi hozamokra tervezni a völgytalpra visszakormányzott patak medrét, hanem pl. a középvízi hozamnál valamivel nagyobb hozamra. Ez a „valamivel több”, egy okból kéne minél kisebb legyen és két okból minél nagyobb:
-
Az átvezető meder méretezése miatt minél kisebb kellene legyen, bár ez erősen korlátozó szempont az alábbiakra nézve.
-
Az M0 alatti völgyszakasz jobb elöntése, jobb vízellátása és
-
árvízi kapacitásának jobb kihasználása végett.
Vízminőséggel kapcsolatos gondolatok
A szennyvíztelepről érkező terhelés a fenti logika szerint az árapasztó mederbe kerül, ahol a maga töménységében, patakvíz, mint hígítóvíz nélkül elszikkad, elpárolog és a maradék tovább folyik, ill. hígul a betorkolló (időszakos. lökésszerű) csapadékvizekkel és a csekély beszivárgó talajvízzel. A legközelebbi alvízi csapadékvíz-betorkollás az említett mederlépcső után található, de annak vizét a völgytalpi élőhelyekre és az új mederbe, és nem az árapasztóba vezetnénk. Az az alatti, döntően balparti, M0-ról és lakott övezetekből származó csapadékvizet továbbra is a patakba/majdani árapasztóba lenne bekötve.
Az árapasztó fenékszintjét minél feljebb emelendő a vizes élőhelyek alól történő talajvízszint leszívás csökkentése céljából. Ez szükségessé teheti a patakba jelenleg mélyebben bekötött csapadékvíz-betorkollások és árkok alsó szakaszainak átépítését.
A patakba kerülő tisztított szennyvízzel és az árapasztó-funkcióval kapcsolatos gondolatok
-
Bár a vizes élőhelyek tápanyagfelvevő képessége nagy lehet, mégis inkább kizárjuk a vizes élőhelyek terhelését a korábban leírt módon, vagyis 1.) a patak kivezetése alatt vezetnéénk be a tisztított szennyvizet az árapasztóba, 2.) az utótisztító létesítését javasoljuk. A vzies élőhelyet, wetland-et funkcionálisan és térben elválasztanám a wetland-től, mint nádas szennyvíz-utókezelő víztértől, vagyis a telepnél létesülne egy természetközeli tisztító-fázist és nem az élőhellyel „dolgoztatnánk fel” gazdasági és társadalmi szempontból ingyen a tisztított szennyvizet.
-
Az előbb leírt módon M0-as hídjától lefelé egészen a Czeglédi Mihály utca hídjáig a patak szennyvízterheléstől mentes vizes élőhelyeket fűzhetne fel! Ha azonban az SZ6-os szakaszon az ott javasolt megoldás valósul meg, akkor nem csak a 6. sz., hanem akár az 5. sz. szakaszon is friss terheléstől mentes víz folyhatna a Rákos-patak medrében!
-
Ez azt is jelenti, hogy több km-rel lejjebb a Szabadság sugárút táján (ez a 4. sz. szakasz felső határa) találkozna az élő és tiszta patakvíz az árapasztón érkező terhelt vízzel. A megoldás következménye, hogy a jelenlegi meder mentén létesült kerékpárút mellett egy időszakos és terhelt vízfolyás folyna, míg élő és tiszta mederrel csak a jobbparti élőhelyek területén találkozna a lakosság.
-
A leírtak okán mindenképpen javasolt a telep további fejlesztése, ami azonban nem oldja meg azt, hogy az árapasztó időszakos vízszállítású vagy csekély hozamú legyen. A kérdés az, hogy egy vizet szállító „Rákos-kanális” mellé telepítjük-e a rekreációs funkciókat (ahogy az eddig történt), vagy egy élőhelyek sorát felfűző patakot hozunk létre, mely jelenlegi medre tulajdonképpen egy természetszerű „holtágként” funkcionál a jövőben? Ez a gondolat alapvető jelentőségű a lakossági előnyök és fejlesztések megítélése és tervezése szempontjából.
-
Minden egyes szakaszon bemutatásra került az a megoldást is, hogy a jelenlegi meder lesz élő és a völgytalpi élőhelyek „csak” nagyvízkor kapnak utánpótlást. Tekintettel arra, hogy jelenleg a 7 szakasz közül a 3., a 4. és az 5. szakaszokon készült el kerékpárút, így az 1., 2., 6. és 7. sz. szakaszokon a két funkciót még nem elkésett előnyösen kapcsolni egymással. Az 1., 2., 6. szakaszra tett javaslatok már most is megfelelnek ennek az igénynek. A 7. sz. szakaszon javasoljuk, hogy a jobbparton haladjon a természetkedvelőket szolgáló gyalogút, fásított fenntartósávval ér rézsűvel, a balparton pedig a kiépített kerékpár és sétaút.
-
A megoldást az jelentheti azokon a szakaszokon, ahol már kiépült a kerékpárút és sétány, hogy (1) a hidak és beépítettség miatt megmaradó átvezetési kényszerek miatt az eredeti nyomvonalon továbbra is meglesz az élőpatak-meglévő út közötti látvány- és fizikai kapcsolat. (2) Lesznek olyan szakaszok, ahol a völgytalpra kikormányzott meder keresztező a meglévő útszakaszt. Ennek érdekében új hidakat kell építeni. (Ld.pl. 1., 2., 3. szakasz.)