A harmadik szakasz („SZ3”): Cinkotai út – Ferihegyi út
A szakaszon javasolt megoldások bemutatása. Az új meder menti árterület mérete csak vitaalap – méretezéssel dől el, mekkora az így igénybevehető terület kiterjedése. Maga a mindenkori, természetes kisvízi meder vélhetően 2, legfeljebb 3 m széles lehet, azon túli kétoldali sáv csak alkalomszerűen kap vízborítást, attól függően, hogy a kivezetési pontban lévő szelvény mérete mekkora.
Az adott szakasz kb. 1150 m hosszú. Egy mederlépcső tagolja kb. 1000 m-rel az alsó, s így kb. 150 m-rel a felső szakaszhatár felett. Ezen felső szakaszon a balparton és a jobbparton van lakóövezeti beépítés, kb. 50 m-es távolságra. Azt követően mindkét part mentén 70-150 m beépítetlen gyepes-ligetes sáv húzódik, valamint szintén megtalálható egy tó. A balparton végig kiépített kerékpárút és sétaút húzódik.
Az SZ2-szakaszhoz hasonlóan itt is nehezen határozható meg pontosan a mélyvonulat; pontosabban nem egy összefüggő mélyvonulat van, hanem több párhuzamos feltételezhető, nyilván a korábbi medervándorlásokkal, hordalékterítéssel összefüggésben. A terepbejárás is megerősítette, hogy a jobbparton van(nak) a mélyvonulat(ok), ahova a mederlépcső „segítségével” ki lehetne juttatni a patak vizét. (Tulajdonképpen ez a mély vizenyős rész lett a Rákos-patak csatornázása miatt víztelenítve.) Az alábbi átnézeti ábrán a terepen is látható, egyúttal a térképen látható legmarkánsabb mélyvonalon vezetnénk az új medret. A vonalvezetését későbbiekben változatosabbá lehet tenni, de az adatok alapján az ábrázolt ki- és visszaléptetési pont és maga a viszonylag hosszú íves nyomvonal adja magát. A szakasz alsó vége felé a balparton van mód a völgytalp igénybevételével átvezetni az SZ2-szakaszra a patakot. Erről a megoldásról ott bővebben olvasható..
A többi szakaszhoz hasonlóan itt is a meglévő meder árapasztóként tovább működhet. Vagy: A kanyargósítással, fásítással, mederemeléssel revitalizált patak marad az egyenes nyomvonalon, a mederlépcsőtől fokozatosan emelt fenékszinttel, és a nagyobb vízhozamokat vezetjük ki a mélyvonulatra. Mindkét esetben emelt mederfenékkel számolnánkk. Láthatóan egyébként, hogy a mélyen vezetett folyásfenék ellenére is a völgytalpon maradtak fenn vízigényes élőhelyek.
A szép megoldás az lenne, ha mélyvonulatba vezetnénk vissza a patakot, az azonban látszik, hogy az ott lévő gyepfelületek egy részét kaszálással és/vagy legeltetéssel hasznosítják. Vagyis van mezőgazdasági területhasználat és van legalább egy kezelő, aminek/akinek kedvezőtlen lehet a vizes élőhelyek visszaállítása. A természetközeli, sásos, puhafás foltok – némelyik tájképileg is igen szép, és eredetinek tűnik – mindenképpen megérdemelnék a vízellátást.
A medrek méretezésével szabályozható a mederben maradó és völgytalpra érkező nagyobb hozamok mennyisége, területigénye, s így található olyan megoldás, mely mellett a mezőgazdasági hasznosítás is megmarad, de a patak is visszanyeri méltó helyét.
A szakasz keleti harmadában, negyedében van egy magántó és a jobb élőhelyek is ott csoportosulnak.
A szakaszon legalább egy jelentősebb balparti csapadékcsatorna-betorkollás van. Ennek vizét sem vezetném el a mindenkori vízfolyásig, hanem a helyi mélyfekvésű részen teríteném szét egy mocsárrét, nádas, fűzliget vízellátásához.