Tavaszindító “vizes séta” a Merzse-mocsárnál

A ZÖLD XVII hagyományos, víz világnapi sétáját ezúttal 2019. március 30.-án tartottuk a Merzse-mocsárnál. Az érdeklődés idén is nagy volt, így 80 fővel vágtunk neki a Merzse-mocsár zöldbéka tanösvénye mentén a sétának.
A séta célja, hogy az érdeklődők egy kulturált, vezetett séta keretek között megismerkedhessenek a természetjárás szabályaival a Merzse-mocsár környékével, a természetvédelmi terület és környékének élővilágával elsősorban a területen aktív, azt jól ismerő személyektől.
A sétát Kozák Balázs a ZÖLD XVII Egyesület elnöke vezette, aki az édesvíz, a helyi vízkészletek fontosságára hívta fel a figyelmet, amelyek észrevétlenül is de apadnak a lakókörnyezetünkben. Továbbá bemutatta röviden az Egyesület a vízzel kapcsolatos tevékenységét még a rákoskerti állomásépületben, amelyet idén is Árvay Marika néni jóvoltából használhattak a séta résztvevői.
A ragyogó tavaszi napsütéses séta első állomása a önkormányzati és egyesületi pénzből és önkéntes munkával létesített pihenőhelynél volt, amely a Kis-Merzse közelében egy öreg nyárfa árnyékában található. A helyi hivatásos vadász, Bobák Attila mesélt a terület vadállományáról, a zsugorodóterület kihívásairól a vadgazdálkodás tekintetében.
A következő megálló a Nagy-Merzsére bevezető út mellett található kivágott erdőnél volt, ahol az erdőt korábban ültető Tóth Sándor erdész avatta be az erdőgazdálkodás alapjaiba a csapatot, hogy érthető legyen az erdők kivágásának és felújításának ciklikus folyamata.

A séta utolsó megállója a Nagy-Merzsén található magasles lábánál volt, ahol a Budapesti Természetvédelmi Őrszolgálat részéről Buczkó Máté és Horváth Enikő természetvédelmi őrök beszéltek többek között a természetvédelem szerepéről és a természetet veszélyeztető emberi hatásokról. Ezen idő alatt kisebb csoportokban a séta tagjai felmehettek a magaslesre, ahol a területet jól ismerő madarászok (Bebesi Zoltán, Csopják Tamás és Mályi László) várták a társaságot és mutatták meg közelebbről is a fentről éppen észlelhető madarakat és meséltek saját megfigyeléseikről, a környék madárvilágáról.
A magaslesnél hosszabb pihenő alatt a természet szépségeit is megfigyelhettük.
Köszönet minden segítőnek. Jövőre újra találkozunk!