Ezen az oldalon Budapesten és az európai fővárosok között is egyedülálló mai nevén Merzse-mocsár, régiesen Merse-mocsárról gyűjtünk össze információkat. Az oldal még szerkesztés alatt áll.
A terület fővárosi vagyis helyi jelentőségű védett területnek számít, amely szabadon látogatható. A területen a Fővárosi Rendvédelmi Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálata biztosítja a terület védelmét, illetve számos megfigyelést is végeznek a területen. A természetvédelmi terület kezeléséért a FŐKERT felelős.
A ZÖLD XVII Egyesület a maga lehetőségei szerint igyekszik hozzájárulni a terület megismertetéséhez, a kulturált természetjárás népszerűsítéséhez, valamint hogy a környékbeli fejlesztések lehetőleg ne veszélyeztessék a mocsár élővilágát.
2019-ben hosszú idő és tervezés után megépült a csapadékcsatorna, amely az Ecserről a Nagy-Merzsébe vezető csatornába, vagyis ezen keresztül a Nagy-Merzsébe vezeti közvetlenül a rákoskerti utcák csapadékvizét.
A csatorna megléte közvetlenül veszélyeztetheti a Nagy-Merzse vízminőségét, hiszen a burkolt városi utakról, parkolókból olajszármazékok, az autók működéséből származó mérgező nehézfémek juthatnak be a befolyó vízen keresztül. Jóllehet, a Budapest – Szolnoki vasútvonal alatti átvezetés előtt beépítettek egy olajfogót, amely normál körülmények között ki tudja szűrni a szennyezéseket. Tudjuk és egyre többször tapasztaljuk, hogy a globális éghajlatváltozás következtében egyre gyakoribbak lesznek a hirtelen nagy mennyiséggel járó csapadékesemények. A szakemberek véleménye is megegyezik arról, hogy ilyen hirtelen lezúduló nagy csapadékesemények esetén az olajfogók nem tudnak tökéletesen működni, ezért bejuthat szennyezés a Merzsébe. A hirtelen nagy csapadékmennyiség bevezetése a Nagy-Merzsébe továbbá az élővilágnak sem előnyös.
A vízminőségi problémák veszélyén túl a vízmennyiség tekintetében a bevezető csatorna elsőre jó megoldásnak tűnhet, bár a mélyponton levő mocsár vízutánpótlása felszín alatt legalább annyira vagy még fontosabb, mint a felszíni hozzáfolyás erősítése. A felszín alatti vízbázisra a Merzse egész vízgyűjtőjén – és nem csak közvetlen közelében! – egy szivacsként tekinthetük, a talajvízháztartás-telítettsége pufferként szolgál száraz időszakokban, hiszen a környező élővilág igényli a megfelelő talajvízszintet, ahogy az intenzív mezógazdasági termelés is, amely jelen van a Merzse közvetlen vízgyűjtőjén. A korábbi nagyüzemi mezőgazdasági területek lecsapolására mély árkokat létesítettek, túl mélyeket, így a Merzse környéki felszín alatti vízek szintje jelentősen lecsökkent, és ezek miatt nem is tud tartósan megemelkedni, ami nem segíti a Merzse vízutánpótlását száraz időszakokban. Ez is az egyik oka, hogy olykor a kiszáradás közelébea mocsár.
A korábbi elbaltázott mesterséges vízutánpótlást követő, összegző és a Merzse-vízutánpótlását célzó tanulmányt a RENATUR 2005 Bt. jegyzi, amely szintén a felszín alatti vizek megtartása mellett tette le a voksát és a vízgyűjtő árkok betemetését, illetve árokaljának emelését javasolja, amely még nem zavarja a földművelést, így a felszín alatti vízbázis, nagyobb szivacsként szolgálna a szárazabb időszakokban. Esős időszakban felszívná a vizet, tárolná, az élővilágot táplálná, majd száraz időszakban is elegendő mennyiséű hozzáfolyást biztosíthatna.
Éppen ezért a vízvisszatartás a vízgyűjtő minden pontján elengedhetetlen, a wetland megoldási javaslatot a kényszer szülte, hiszen befolyásolni nem tudtuk a folyamatot. A valós megoldás, ha ekkora csatornára nem lenne szükség, és a lehulló természet adta értékes csapadékot helyben tartanák a lakosok és a közutakat fenntartó önkormányzatok. “Természetesen” egyszerűbb azt elvezetni, látványosabb építeni nagy, mély csatornát, de nem az az igazi megoldás.
A RENATUR 2005 Bt. 2009-es tanulmánya 3 részben itt érhető el:
(1) (2) (3)
Egyesületünk kezdeményezett egy találkozót és lobbiztunk az önkormányzatnál, hogy igenis legalább épüljön egy szikkasztószerű ún wetland, amelye természetközeli módon tartja vissza a vizet, és szűri meg a szennyezőket, így a vízutánpótlás is folyamatos tud lenni és nem lökésszerű, amely az élővilág részére igen káros.
Riz Levente polgármester úr is kijött a helyszínre és a támogatásáról biztosította az ügyet és a városfejlesztési iroda vezetőjének kiadta, hogy foglalkozzon az üggyel, amint csak lehet. Találtak is egy 1 ha-os állami területet, amely helyet adhatna ennek.
A helyzet azóta változatlan, nem történt előrelépés ezen a területen.
Éppen ezért indult el a ZÖLD XVII azon az úton, hogy a Merzse vízminőségéről adatot találjunk, amely segítségével nyomon lehet követni a Merzse vizének állapotváltozását. A Főváros több szervét is megkértük, van-e adat a vízminőségről, de nem sikerült rábukkanni olyan aktuális adatokra, amelyek azt az állapotot írják le, amely az elmúlt évek csapadékosabb, nagy vízszinthez kötődnek. Ezért egy alapállapotfelmérést indítottunk el, amely a Nagy-Merzse vízgyűjtőjét foglalja magába pl. Kis-Merzse, Ecseri-láp.
A Bálint Analitika által végzett akkreditált mintavétel és laborvizsgálatok alapján az alábbi megállapítások tehetők:
A 2019 májusában vett vízminták laboratóriumi eredményei alapján az általános vízkémiai
paraméterek tekintetében a
➢ a Kis-Merzséből vizsgált mintában nitrát, nitrit és foszfát,
➢ az Ecseri-lápból vizsgált mintában nitrit és foszfát,
➢ a Nagy-Merzséből vizsgált mintában nitrit
esetében volt kimutatható az MSZ 12749:1993, felszíni vizekre megadott szennyezett (IV.) határértéket
meghaladó érték.
A 2019 májusában vett vízminták laboratóriumi eredményei alapján az általános vízkémiai
paraméterek tekintetében a
➢ a Kis-Merzséből vizsgált mintában vezetőképesség és klorid,
➢ a Nagy-Merzséből vizsgált mintában vezetőképesség, szulfát, klorid és foszfát
esetében volt kimutatható az 10/2010 VM rendelet felszíni vízre megadott határértéket meghaladó érték.
A Vegyi-tóból és az Ecseri-lápból vett mintákban nem volt az 10/2010 VM rendelet, felszíni vizekre
megadott határértéket meghaladó érték.
A 2019 májusában vett iszapminták laboratóriumi eredményei alapján fémek, félfémek és TPH
paraméterek tekintetében
➢ a Kis-Merzséből és a Nagy-Merzséből vizsgált mintákban szelén és ón
esetében volt kimutatható a 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendeletben, a felszín alatti
vízre megadott „B” szennyezettségi határértéket meghaladó érték.
A 2019 májusában vett felszíni víz és iszap minták laboratóriumi eredményei alapján több paraméter
tekintetében is előfordultak a vonatkozó rendeletekben meghatározott határértékeket meghaladó
vizsgálati eredmények. A határérték túllépések hátterében akár emberi tevékenység is állhat, azonban a
konkrét okok megtalálásához további kutatási munka szükséges (pl. vízgyűjtő terület lehatárolása,
geokémiai okok feltérképezése). Az esetleges további irányok meghatározásához jelentős segítséget
nyújtana, egy folyamatos állapotfelmérés (évenkénti ismétlés) eredményeiből összerakott adatsor, mely
az esetleges tendenciák mellett az okok megtalálásához is alapot szolgáltatna.
Az eredmények kiértékelésében Balázs Péter környezetvédelmi referens vett részt.
A 2019-ben készült vízminőség-vizsgálatok eredményei itt elérhetők.