Negyven fát ültetett el egyesületünk a Rákos-patak partját szegélyező fasor pótlására önkéntesekkel. 2016-ban már elültettünk 36 fát a Ferihegyi út és a Kaszáló utca közötti szakaszon, a pótlásra idén a Kaszáló utca és a Rákoscsaba utca között került sor.
2017 ősz végén a ZÖLD XVII Egyesület tagjaiként felmértük a Rákos-patak menti fasor fahelyeit, mind a beültetetteket, mind az üreseket, majd meghatároztuk, hová, milyen és mennyi fát fogunk ültetni. Az önkormányzat Környezetvédelmi Csoportjának hozzájárulásával és engedélyével, valamint csaknem negyven önkéntessel neki is álltunk az ültetésnek december 9-én szombat délelőtt.
A tél eleji faültetésre nemcsak az egyesület tagjai és segítőik vonultak ki, hanem egy jókora munkagép is, ugyanis a megfelelő mélységű ültetőgödröket csak markolóval lehetett kiásni. A gép haladt elöl, ám az ültetőbrigádok sem pihentek: szorgalmasan és lelkesen temetgettük vissza a gödröket, míg az ültetéshez kellő mennyiségű és lazaságú föld nem került beléjük. A tavaszi növekedésnek érett lótrágyával ágyaztunk meg. Ezután „leheletnyi” iszapolás következett, majd beemeltük az út mentén sorakozó facsemetéket a gödrökbe.
A fákat az önkormányzattól kaptuk, egy részük konténeres volt, a többi földlabdás. Sajnos, ez utóbbiak mintha nem lettek volna teljesen egészségesek, de reméljük, tavasszal mindannyiunk örömére kihajtanak. Mindenesetre megtettük, amit tudtunk, a fentiek mellett a gyökérzet későbbi fejlődését, a fa megerősödését tápoldat hozzáadásával is igyekeztünk biztosítani.
Persze, az önkéntes munka sem mindig fáklyásmenet: olykor elkélt a pihenés a görnyedt háttal való lapátolás vagy vízhordás közben, és a forralt bor is le-lecsúszott a hideg, szeles időben.
A frissen ültetett fákat egyenként két karóhoz kötöztük, hogy megerősödésig ellenálljanak a szélsőséges szeleknek. A támasz továbbá segít, hogy a fa ne mozduljon el a földben, és amennyire lehet, egyenesen nőjön.
A fák tövébe földet halmoztunk, hogy a törzseket megvédjük az esetleges fagykártól. A földkupacokat tavasszal eltávolítjuk a törzs mellől, a fák körül tányérokat alakítunk ki a locsoláshoz, amelyeket végül mulccsal töltünk fel. A mulcs egyrészt nedvesen tartja a talajt, másrészt gátolja a gyomnövények növekedését, így elkerülhető lesz, hogy a közterületen végzett fűkaszálás közben a fák törzse megsérüljön. A mulcs víztartó szerepére természetesen nem apellálhatunk a tikkasztó nyári szezonban, a rendszeres locsolást semmi sem helyettesítheti. Az önkormányzat 2016-ban már gyakrabban locsolta a frissen ültetett fákat, mint korábban, azonban, ahogy a nyári fafelméréskor is tapasztaltuk, még mindig nem kellő gyakorisággal.
Itt még nem állunk meg, folytatjuk tovább!
Noha a fasor egy részét önkéntesek ültették, fenntartója az önkormányzat, amelynek viszont sem anyagi, sem humán erőforrása nincs arra, hogy szakértelemmel gondozza, akár csak megmetssze őket. Pedig e nélkül a fák jóval nagyobb eséllyel és arányban betegednek meg ,vagy pusztulnak el. A ZÖLD XVII Egyesület a 2017-es közmeghallgatáson egyedüliként tett konkrét javaslatot arra vonatkozóan, milyen erőforrások lennének nélkülözhetetlenek a helyi környezetvédelemben (mind politikai, mind gyakorlati vonatkozásban).
Amíg a megfelelő intézkedések meg nem születnek, addig sem maradunk tétlenek: a tél végén a fiatal, mégis olykor öregesnek tűnő fasor fáit ismét közösségi program keretében megmetsszük, a tövükbe halmozott földkupacoktól pedig megszabadítjuk.
További képekért tekintsd meg a facebook albumunk képeit: