Elkészült!

Sok-sok befektetett önkéntes energiával, önkormányzati képviselői támogatással és önerőből elkészült a Kis-Merzse melletti réten található, a régi keresztúriak által csak “öreg nyárnak” hívott fa árnyékában a pihenőhely.

Kiemelt köszönet illeti Sárosi Gábort, aki a munka oroszlánrészét vállalva magára beszerezte a szükséges alapanyagokat, majd gondosan elkészítette otthonában a bútordarabokat. A két asztalt és háttámlás padot május elején, még a Magonc nap előtt helyezték ki a ZÖLD XVII tagjai, a Kis-Merzse és a Gyolcsrét irányába terelve a pihenők figyelmét az öreg nyár árnyéka alatt.

Az 5 éves zöldbéka tanösvény mentén található újabb pihenőhelyet azóta birtokba vették a kirándulók. Egyre többen állnak meg itt, ülnek le a padokra, és a városból kiszakadva legalább néhány pillanatig élvezik a mező megnyugtató “csendjét”, a szellőben is rezgő nyárfalevelek táncát, a tücskök koncertjét vagy a gyurgyalagok összetéveszthetetlen hangját.

Június végén még egy, támla nélküli padot kihelyeztünk ki magánadományból, ám, mivel az önkormányzati támogatás az emelkedő nyersanyagárak miatt elfogyott, az utolsó, támla nélküli pad kihelyezése még várat magára. Bízunk benne, hogy hamarosan erre is sor kerül.

A pihenőhely létesítése azt a célunkat szolgálja, hogy a Nagy-Merzsére szegeződő figyelem kiterjedjen a Kis-Merzsére és a többi védett területre is. (A Merzse-mocsár a mainál jóval nagyobb és gazdagabb, összefüggő vizes élőhely volt valaha. A mai, fővárosi védettség alatt álló beszűkült élőhely 3 részre tagolható: a Nagy-Merzsére, a Gyolcsrétre és a Kis-Merzsére.) A védett területek mentén és környékükön halad a zöldbéka tanösvény, amelyet 2012. május 1-jén adtak át. A tanösvény jelzéseit a ZÖLD XVII-tel még idén nyáron újra festjük.

A Kis-Merzse pihenőhely létesülésének anyagi támogatásáért köszönet Nagy Anikó és Hatvani Zoltán helyi képviselőknek, akik képviselői keretükből hozzájárultak a ZÖLD XVII tervének megvalósításához.

Fotók: Mályi László (Merzse-fan), Kozák Balázs