Márton Lilla természetvédelmi mérnök beszámolója az élőhelytérképezés és természetességmérés civil tudomány projekt első alkalmáról
Dr. Hahn István vezetésével a helyi (Budapest) civil tudomány (Citizen Science) program keretében élőhelytérképezési és természetesség mérésen vehettünk részt a Rákos-patak mentén. Elsősorban hallhattunk arról, hogy miért is fontos az élőhelyeket feltérképezni, amelynek terepi munkavégzését komolyabb megelőző feladatok várnak ránk, mint légi fotók, katonai térképek áttekintése, esetleges korábbi térképezési anyagaink áttanulmányozásával jár. Bemutatásra került több olyan weboldal, amelyek segítségével ezek a műholdfelvételek elérhetőek, így a terepi bejárás előtt nem csak a jelenlegi állapotával ismerkedhetünk meg, amiből következtethetünk, vagy akár magyarázatot is adhatnak a kialakult élőhelyekről. Ezután pedig a szakemberek által gyakran használt ÁNÉR kategóriákról esett szó, amelyben megtalálhatóak a különböző élőhely kategóriák pontos leírásokkal.
A MÉTA természetesség mérő terepi adatlapját kaptuk meg, melyek alapján pontozhatóak a kijelölt területek az egyes állítások alapján, amely pontok összegzésével pedig képet kapunk az élőhely természetességét illetően. Ezt tesztelve először közösen kijelöltünk random egy 5*5m-es kvadrátot, amelyben megvizsgáltunk több kritériumot is. Ebből az egyik a lehatárolt területre vonatkozóan a fajszámot vizsgálta, melynek köszönhetően szorgosan el is kezdett mindenki fajokat bemondani, vagy István vezetésével megismerni az adott taxont. Összességében 18 fajt szedtünk össze, amelyek között szerepelt a Gyermekláncfű (Taraxacum officinale), Nagy útifű (Plantago major), Csillagpázsit (Cynodon dactylon), Közönséges tarackbúza (Elymus repens) stb. Sajnos inváziós fajokkal is találkoztunk, mint pl.: a Selyemkóró (Asclepias syriaca), Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia).
Itt szó esett az inváziós fajok veszélyéről, melyek nagy léptékben képesek az őshonos fajokat módszeresen kiszorítani saját élőhelyeikről, amivel nem képesek megküzdeni a hazai fajok. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a hazai fajok életképtelenek, mindössze annyit jelent, hogy ezek a fajok nincsenek hozzászokva az ilyen típusú terjedéshez, mint például a Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) esetében, „aki” képes a gyökérzetén keresztül olyan anyagot kibocsájtani, aminek következtében a közvetlen környezetében lévő növényzet fejlődését csökkenteni, ezáltal pedig a saját, és sarjainak teret hagyva.
Ezután átmentünk a patak túlsó partjára, ahol bemutatásra került egy kiszáradó láprét, amely teljesen más élőhely. Itt is több szemponton is végig haladva néztük meg a terület természetességét, amelyből, illetve az ott látott növényfajokból számomra egyértelműen következett, hogy nagymértékben zavart, degradált élőhelyről van szó. A program során nem csak a fajkészletünk ismerete gazdagodott, hanem a szemléletmód mellett több olyan információhoz juthatott a hallgatóság, amelyek a mindennapi életben is felhasználhatóak.
Ezért szeretném minden résztvevő nevében is megköszönni a lehetőséget, illetve a szervezés lebonyolítását az ebben résztvevőknek, mint Dr. Hahn Istvánnak a kalauzolásáért a botanika göröngyös útjain, a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság szervezőinek Sallee Barbara és Kovács Tibornak, illetve a ZÖLD XVII Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Városfejlesztési Egyesület elnökének Kozák Balázsnak, akik a programot közös koordinálásukkal leszervezték.
Jászberény, 2020.10.08 Márton Lilla
Fotók: Kozák Balázs